Blog

A napok, amikor kevésbé szeretek anya lenni

Ordítani tudnék a bennem felgyülemlett feszültségtől. Rég volt ilyen borzalmas napunk, mint a mai, amikor a szomszédok valószínűleg egész nap kánonban hallgatták az én kiabálásom és a fiúk sírását.

Hálistennek’ eljött nálunk is a hiszti korszak. Már éppen hiányoltam. Ja, nem. Meg kell tanulnom kezelni, de Isten lássa lelkem, nem egyszerű. Ma egy kicsit kevésbé szerettem a gyerekeim, még ha ezért a pokolra is fogok kerülni egyszer.

 

Mindenért ordítottak ma. Abszolút mindenért.

Nem ízlett a reggeli. Nem ízlett a második reggeli sem. De miért Henry kapja az első kanállal? De miért kapott Bennett kétszer egymás után? Miért van bekapcsolva a tévé? Miért nincs? Miért nem ülhetünk rá a kutyára? Miért nem fér át a hatalmas zenélő biszbasz játék az apró lyukon? Miért nem rághatom meg a laptop kábelét? Miért nem tekerhetem a nyakamra a telefontöltőt? Miért fáj, ha megteszem? Miért nem kaphatom meg Bennett cumiját? Miért veszi el Henry a cumimat, ha ő maga nem is cumizik? Miért nincs kész az ebéd? Miért EZ az ebéd? Miért nem játszhatunk a mélyhűtőben? Miért ilyen hideg ez az izé? Most miért veszed el tőlem? Miért kell aludni? Miért keltesz fel? Miért kell pelust cserélni? Miért nem ehetem meg a kulcsodat? Miért nem rugdoshatom a hasadat? Miért őt öleled meg és nem engem? Miért ölelsz meg, ha inkább futkosni akarok? Hol a vacsora? Miért EZ a vacsora? Hol a tej? Miért kell átöltözni? Miért kell aludni? Miért sírsz anya?

Azért drága kedves kisfiam, mert halálra idegesítetek.

Mindennél jobban szeretlek titeket, de néha túl sok a műsor. Néha már én sem bírom mosolyogva, néha anya is földhöz akarja csapni magát, hasonlóan elegáns mozdulatokkal mint ti, és csak ordítani és kalimpálni a lábaimmal az égben.

Bocsánat, ha rátok kiabálok és ez megijeszt titeket. Nem vagyok tökéletes sajnos, és soha nem is leszek az. De amikor már 5 percen belül egymás között tíz alkalommal másztatok a TV alá, hogy megrágjátok/szétszedjétek/dobáljátok az internet routerét, akkor azért már anya sem tud őszintén mosolyogni. Próbálok, de nem megy.

Kapom instagramon és facebookon a leveleket a rajongóitoktól, hogy mennyire boldog, édes babák vagytok. Haha. Ha tudnák az igazságot! Na jó, általában tényleg azok vagytok, csak 3 percenként borul el valami az agyatokban. Tudom, tudom, babák vagytok, gyerekek, és ez még így lesz legalább két évig. Sőt, tudom, rosszabb is lesz még. Bevallom, hogy előre rettegek. De őszintén remélem, hogy együtt túlleszünk ezen, mert tudom, hogy nektek ugyanolyan nehéz, mint nekem. Rohadt frusztráló lehet, amikor nem tudsz rászólni a bátyádra, hogy hagyja békén a cumidat, vagy amikor rossz kedved van, és nem tudod elmagyarázni nekem, hogy miért. Ezek mind új és új érzések, nehéz hozzászokni, nektek is, nekem is. De együtt megtanuljuk. Sok sírás, és sok kiabálás árán.


Nem baj, ha néha seggfej napjuk van a gyerekeinknek.

Hagyjuk abba a kifogás keresést, nem a foga fáj, nem a hasa, nem éhes, nem álmos, nem rossz irányba nő a haja, hanem szimplán csak szar napja van. Nekik is lehet. Nekünk is van, és még milyen sok! Akkor nekik miért ne lehetne? (bár kedves fiaim értékelném, ha ez nálatok nem egyszerre lenne) Ne szabadkozzunk, főleg ne idegeneknek a boltban, a játszón, az orvosnál. Semmi közük ahhoz, hogy miért sír a gyerek, és miért hisztizik már öt percre. Rossz napja van és kész. Csak azért, mert neki még nem kell számlákat fizetnie és dolgozni mennie, bizony még megvannak a kis problémái. 6 hónaposan például rohadt idegesítő, hogy mozogni, mászni akarsz, de még nem megy. Másfél évesen az a baj, hogy senki nem érti mit akarsz. 3 évesen meg éppen a Pistike idegesít, miért veszi el már megint a játékomat? 6 évesen a suli nehéz, 12 évesen a fiúk hülyék, 18 évesen anya hagyjál már menni bulizni (de azért adj egy kis pénzt előtte).

Legyünk türelmesek. Legyünk türelmesek a gyerekeinkkel szemben, bizony sokszor a falra tudunk tőlük mászni, és azon gondolkodunk, hogyan lehetne őket visszaküldeni oda, ahonnan jöttek. Növekednek, tanulnak, nehéz nekik.

Legyünk türelmesek önmagunkkal. Teljesen rendben van néha utálni az életünket, a családunkat, és a gyerekeinket. Rendben van kiabálni, rendben van elbújni a wc-n 5 percre egy szelet csokival a gyerekek elől.

Drága anyócáim, megígérem, hogy túl fogjuk élni. Hamar fogunk őszülni, de túléljük.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *