Blog

Online Mami, online karrier?

Na, nem a ringről meg társairól beszélek, nyugi, nem akarok senkire rásózni semmilyen fogfehérítőt vagy mágikus fogyasztó löttyöt.

Nem szeretnék senkit megbántani a következő pár sorommal, abszolút nem az a célom, szimplán hangosan szeretnék gondolkodni, ha szabad ilyet ennyi ember előtt. 

 

művészi..se

 

        Amióta elkezdtem blogolni (már ha ezt nevezhetjük annak), talán ha egyszer ránéztem a blog statisztikáira, akkor is azért, mert egy cég kérte. Én akkor írok, ha kedvem van, és szeretnék veletek “beszélgetni”. Soha nem írok azért, hogy több lájk érkezzen Facebookon, vagy még több követőm legyen Instagramon. Ha valami böki a csőrömet, és kíváncsi vagyok a véleményetekre, akkor leírom, és megkérdezem, hogy mit gondoltok. Nem azért teszek fel kérdéseket, mert így akarom növelni a forgalmat, vagy úgy csinálni, mintha érdekelne más véleménye, közben meg nem. Rengeteg együttműködéssel keresnek meg, ebből most kettőbe belementem, illetve kettőbe tavaly nyáron. Valahogy nem érzem azt, hogy hiteles lenne, ha minden héten mást reklámoznék ugyanazzal a fake mosollyal. Persze én sem vagyok önmagam ellensége, ha szimpi egy kampány vagy egy cég terméke, akkor belemegyek, hiszen én is pénzt keresek, és a cég is olcsóbban jut nagy közönséghez, mint ha más hirdetési felületet választottak volna (ráadásul az lehet nem is lenne annyira hiteles, igaz?)

      Nagyon zavar az, hogy a magyar marketingesek nagy része egy másik világban él, és nem képesek észrevenni azt, ha valakinek fizetett követői vannak. A leghíresebb magyar bloggerek között is sok ilyen van, celebként pózolnak boldogan a sajtó eseményeken, mert teletömték a zsebüket, miközben a követőik jó 60-70%-a nem is igazi. Viszont tudjátok mit? Lehet ők csinálják jól. A tudatlan marketingeseknek köszönhetően –akik csak a magas követő számot nézik- beindul a karrierje, mivel minél több cégnek dolgozik, annál jobban elterjed a híre és nő majd a követőinek a száma, hiába nem a nulláról építkezett.

Tehát tegyük fel, én vennék ma 10.000 követőt, páran észrevennék, de a többség nem. És a cégek egyből kapkodnának utánam, micsoda influenször ohjaj muszáj leszerződtetnünk! És a fake közönségemmel egyből elkérhetnék a jelenlegi saccperkábé 25-30.000 ft helyett 50-60 ezer forintot egy szponzorált képért,pl. a tipikus fogfehérítős meg hasonló baromságokért, amit már a sarki Marika néni is reklámoz. És akkor közben ott lenne az, akinek negyed annyi követője, olvasója van, de mind igazi- és mégis fele annyi pénzt kapna, mint én a megvásárolt közönségemmel.

Szóval ki csinálja jól? Aki öl bele energiát, és minden nap posztol, ha kell nulla tartalom értékkel, csak legyen kint valami? Vagy az, aki néha eltűnik, néha nem, de csak olyanról ír, ami ténylegesen érdekeli? Vagy aki jó minőségű tartalmakat gyárt csak éppen nem eredeti követőkkel? Én mind háromra ismerek rengeteg példát.

Egyáltalán van értelme ebben karriert építeni? Tudom, hogy van erre igény, és ezt főleg a normális magazinok hiányának tulajdonítom (“Hogyan fogyjunk le napi 3 csokifagyival”, “Hogyan szólítsd meg azt a cuki szemüveges pasit akire minden este maszturbálsz de van felesége”, “ Miért minden jó pasi meleg” stbstb.). De ha én most mindent eldobnék, és ezerrel csak erre koncentrálnék, és tegyük fel, sikeres lennék és dőlne a lóóóvé- mit kezdenék magammal 10 év múlva? Amikor már a halál sem lenne kiváncsi a lógó melleimre (najóóó, most is lógnak, kit hülyítek..), a hisztis tinédzsereimre, az unalmas életemre?

Mindig félig büszkén, félig irigykedve nézem azokat a bloggereket-instamamikat-youtubereket vagy mi a nevük, akiknek van erejük legalább hetente 2-3 alkalommal posztolni, videózni stb, összehangolni a lepedő színét a bögrével és a tubarózsával és még a gyerek is mosolyog.  Büszke vagyok, mert womenpower, hajrá csajok. De irigykedem is, mert tudom, hogy én vagyok a lusta, és nekem is kellene ezzel foglalkozni ha el akarok érni valamit, nem csak a tizedik tábla csokit tömni magamba Netflixezés közben miközben egy másfél fogú diktátor lóg a melleimen órákon keresztül merugye’ havajdizsinapfény az élet, ha 7 hónapos vagy, és meggyőzted anyád, hogy bizony cici nélkül nincs élet, a főzelék meg monnyonle.

Szóval én igazából soha nem akartam semmit elérni az instagramommal, se a blogommal, csak társaságot szerettem volna, mert nehéz itt kint egyedül. Nagyon jó érzés leveleket kapni, tanácsokat adni, és kapni is. Soha nem gondoltam volna, hogy bárki kíváncsi lenne az én baromságaimra, és még most is néha úgy érzem, hogy nem érdekelnék senkit, ha nem lennének atomübermegacuki gyerekeim. Szülés előtt volt talán 200 követőm instagramon, most van 7400, és abból 0 a fizetett. 7400 ember kíváncsi a mindennapjainkra, bár valaki utál és csak azért figyel, de nem baj, ez is belefér. De nem tudom eldönteni, hogy most jól csinálom, vagy rosszul, hogy ennyire nem vagyok aktív. Vannak ötleteim, egész nap tudnék beszélni, de se időm, se energiám sokszor arra, hogy leüljek és írjak vagy beszéljek. Rosieval különösen nehéz, tegnap is elmentem 10 percre a boltba, és visszafelé már az utca végén hallottam a keserves zokogását, annyira nem bírt meglenni nélkülem.

Úgy érzem nincsen szép érzékem, se kreativitásom egy ilyen karrierhez (nem dicséretet várok, tényleg nincs és sosem volt, másban vagyok jó, pl tök jó arc vagyok és a humorom is elviselhető, és isteni gin tonicot csinálok), pedig olyan szívesen pózolnék én is az utcán csiniben, vagy készítenék szép képeket, amire öröm ránézni. Soha nem figyeltem, hogy mennyien lájkolják a képeim, vagy hogy milyen rendezettek a képek és a színek az instagramomon, vagy hogy mikor teszek ki 1-1 képet, hiszen aznap már tettem ki, stb. Nem érdekel, ha eltűnik a feedben mert aznap már osztottam meg valamit, pedig tudom, hogy “stratégiai” szempontból sokkal jobb lenne, ha figyelnék erre, hogy hánykor teszem ki, ne túl sokat egy héten, ne legyen köztük homályos kép videó stb, de úgy érzem, hogy ha ezt mind betartanám, már nem lennék hiteles, és nem magamért, szórakozásból posztolnék, hanem azért, hogy népszerűbb és sikeresebb legyek.

De milyen áron? Mitől vegyem el az időt? Tanulástól? Zuhanyzástól? Alvástól?….GYEREKEKTŐL??????

Mit gondoltok? Milyen bloggereket szerettek? Mennyire figyelitek, hogy kinek vannak fake követői? Mennyire tartjátok őszintének a sok fizetett hirdetést, vagy az állandó kisregényeket 1-1 kép alatt instagramon? Folytassam lightosan az online tevékenységeim, vagy húzzak bele én is? Hol van a határ a szponzorált posztokban, mennyi a túl sok, és hogyan maradhat valaki hiteles ha fizetve van az adott posztért, képért? Kik a kedvenc bloggereitek?

 

5 thoughts on “Online Mami, online karrier?

  1. Szerintem nagyszerűen csinálod, amit csinálsz! Ne változtass magadon, továbbra is maradj önmagad, mert így szeretünk Téged és a gyerekeidet! Igazi, valódi, hétköznapi, szerethető vagy. Engem pl. tökre idegesít, ha valakinek tele vannak a posztjai reklámokkal, ilyen-olyan termékekkel. Egy idő után hiteltelenné válik, nem tudom elhinni, hogy ő azt valóban szívesen fogyasztja. Meg sokan előadják magukat, mintha valami született coachok lennének és jajdeboldogok állandóan… Lehet, hogy ha ebből élnék, akkor nekem is tökre csinos lenne a zabkásám, de az enyém műanyag dobozban döcög be az irodába és ott öntök rá vizet, majd dobom be a mikróba. Nem csinin vannak elhelyezve rajta a gyümölcsök és a magok. Gondolkodtam már, hogy vajon az irigység beszél belőlem ilyenkor? De nem. Én nem tudnék fűt, fát reklámozni. Lehet le vagyok maradva, de fizetett követőkről meg aztán pláne nem hallottam. Szóval én azt mondom, hogy maradj továbbra is eredeti és egyedi! Ez vagy Te és mi így szeretünk. 🙂

  2. Számomra hiteltelen egy olyan személy, anyuka akinek teli van nyomva a feed-je ilyen hirdetésekkel! Én olyanokat nem is követek. Nem is tetszik ha valaki “eladja” gyerekeit meg a családját és pénzt csinál belőlük. Szerintem az természetes ha az ember kiteszi amit kipróbált, tetszik neki, ajánlja és használja is, ebben semmi gond, de amikor minden másnap hirdetést látsz, attól rosszul vagyok. Ezért is követlek téged mert annyira őszinte vagy! Ne valtozz! Mindent jól csinálsz, tudod miért! Mert számodra nem az a fontos hogy milyen szép a háttér, nem piszkálod a gyerekeid hogy üljenek szépen, nem a hajaddal meg a kormoddel és a sminkeddel foglalkozol egész nap a gyerekek helyett… neked az a fontos hogy béke és szeretet legyen a házban. Te vagy az igazi szupermami!

  3. Réka én már nagyooon régen is imádtam olvasni az írásaidat, olyan értelmes, intelligens nő vagy, tényleg értéket közvetítesz, maradj is meg ilyennek! Ha nem érzed magadénak az “influencer” létet akkor nem kell magadra venned, szerintem tök jó hogy hétköznapi örömökről, nehézségekről sallangmentesen, öniróniával, humoros stílusban beszélsz, nem pedig egy megkomponált életet közvetítesz. Kicsit ide tartozik: fitneszes instagramokat követek nagyon sokat, amely körben ugyancsak dívik a tökéletesen beállított edzős póz, fantasztikusra megkomponált ebéd posztolása, ugyanakkor most elterjedőben van az #egyélrondát hashtag amit imádok, pont azért mert az életben az egészséges életmód a mindennapokban az úgy néz ki ahogy elv alapján elrendezett dobozolt kajákat jelenti, meg korán reggel összekutyult zabkásákat amire nem rakok rózsaszirmot mielőtt belapátolom három perc alatt. Így talán ledőlnek a gátak hogy nem csak akkor lehet egészséges életmódot élni, ha az ember zabkásakölteményeket gyárt és a legújabb Nike kollekcióban vonul a konditeremben. Elkanyarodtam, de azt akarom mondani, hogy az őszinte gondolatok megfelelő formában tálalva célt találnak azokhoz, akiknek szánod őket 🙂

  4. Szerintem is nagyszerű vagy a magad stílusával! Volt egy anyuka akit követtem instán, de aztán ő a fejébe vette, hogy blogger meg youtube sztár lesz… heti 1-2 videó, heti 1live… napi 15instasztory. Őszintén szólva átment baromi idegesítőbe ezért már nem is követem! Arról nem is beszélve, hogy jaj 10.000 követő légyszi kövessetek mégtöbben! De én imádom te a stílusodat! Hogy semmi buta kitaláció nincs abban amit megosztasz! A humorod meg isteni! A gyerekeid meg über cukik! Csak így tovább, maradj meg mindig ilyennek

  5. Most kezdtem újra a blog írást. Életszerű, igazi blogot akarok. Irni, mert ki akarom adni a gondolataim. Tegnap fb majdnem hirdettem magam. Aztán mégse, mert igazából azért akarom, hogy olvassanak, üert vicces, vagy jó. És az elmúlt 1évbe miota virágzik itthon a yt-erek kora, nem egy olyan yt utáltam meg, akit ezelőtt 1,5-2éve imádtam. Mert túlestek a ló oldalán. Elvesztették a bájukat.. nah ennyi a véleményem. És hajráááá 😉

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *