Blog

Túlélési útmutató a nagy betűs Hisztihez

Ismerős az, amikor már a hajad téped a rengeteg hisztitől, már nem tudod hová fordulj, mit csinálj, és mit rontottál el? Ilyenkor legtöbben az internet legmélyebb bugyraiban keresgéljük a választ, elolvasunk vagy 40 cikket a gyereknevelésről, de valahogy a végére még szarabbul érezzük magunkat, mint előtte.
Ugyanis valamiért összesen két fajta cikk létezik a témában. Az egyik amikor olyan stílusban írnak, mintha a kétismeretlenes másodfokú egyenletrendszert próbálnák elmagyarázni, te pedig csak pislogsz, hogy ez most mégis milyen nyelven van? A másik véglet pedig amikor olyan spirituális magaslatokba emelik a kérdést, hogy nem tudod eldönteni, hogy sírj vagy nevess, annyi csííí árad az írásból. Én az egyszerű dolgok híve vagyok, és szeretem ha értem amit olvasok, és nem szeretek olyan emberekkel sem vitatkozni, akik direkt nagy szavakat használva próbálnak okosnak tűnni, miközben halvány lila gőzük sincs arról, amiről beszélnek.

Na de mégis ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak gyereknevelésről? Igazából nem vagyok sem szakértő, sem orvos, sem valami spirituális hippi guru; viszont évekig dolgoztam gyerekekkel 11 hónapos kortól 11 évesekig. Voltam au-pair, nanny, iskolában dolgoztam egy évet Hollandiában heti 3 alkalommal (enyém volt a 3-4 évesek csoportja), illetve értelmi fogyatékos gyerkőcnek is gondját viseltem. Valamint túléltünk másfél évet az ikrekkel, akik igazából minden panaszom ellenére roppant jó gyerekek, és mindig hatalmas büszkeséggel tölt el, amikor közösségbe viszem őket, és ők viselkednek a legjobban. Szóval talán picit kompetens vagyok a témában, és megtudom veletek osztani a tapasztalataim az elmúlt 7 évből. Nem találtam fel a spanyol viaszt, de talán nektek is beválhat az, ahogyan én csinálom a dolgokat. Ha nem, akkor bocsi.

 

Ezt a posztot most ugyanannyira írom Nektek, mint magamnak. Szépen ki fogom nyomtatni, és feltenni a hűtőre, hogyha éppen fel akar robbani a fejem, és legszívesebben feltenném a fiúkat eladásra Ebayre, akkor ezt fogom olvasgatni.

 

A legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk, hogy minden gyereknek el fog jönni az a pont az életében, amikor nemes egyszerűséggel elkezd hisztizni egyik napról a másikra. Sokszor ez már egy éves korban-, de legkésőbb két évesen elkezdődik. HURRÁ!!

Miért van ez? A babák nem tudnak még beszélni, nem tudják azt mondani, hogy figyeljél anyuka, rohadt idegesítő ám, hogy ilyen meleg van, a fogam is fáj, unatkozom, ráadásul ez a hülye játékautó sem úgy műküdik, ahogy én akarom. Ehelyett sírnak, sikítoznak, földhöz csapják a kis testüket; ha kell, akkor naponta 25 alkalommal. Így próbálják jelezni, hogy valami miatt nagyon nem boldogok.

Ami miatt nem szeretem az olyan cikkeket, ahol a hiszti kezelésről írnak, az az, hogy úgy tesznek, mintha csak egyféle oka lenne a gyerekek kiborulásának, és csak egyféle megoldás létezne az összes helyzet kezelésére. Pedig ez nagyon távol áll az igazságtól. Máshogy kell reagálnunk különféle helyzetekre. Van amikor az ignorálás, van amikor az ölelés segít, és a mi feladatunk az, hogy mielőtt reagálnánk, felmérjük a helyzetet, és eldöntsük, hogy mire van éppen szüksége a kicsinek.

Nagyon fontosnak tartom, hogy már egészen fiatal, kb. egy éves koruktól “fegyelmezzük” a gyerekeket. Ha rosszalkodnak, akkor bizony emeljük fel a hangunkat, és magabiztosan szóljunk rövid kifejezéseket használva,például, hogy Nem szabad!  Vegyük példának a klasszikus “bedugom ezt a keksz darabot a konnektorba” helyzetet. Egy baba nem fogja megérteni a kiselőadást arról, hogy miért nem szabad ezt csinálni, és hogy te mennyit fogsz szenvedni a keksz darabok kiszedegetésével. Illetve ha kedvesen, halkan szólsz, hogy jaj kicsim, ezt nem lehet; akkor ő nem fogja ebből kiszűrni, hogy rossz, amit csinál. A te dolgod az ebben a korban, hogy a testbeszédeddel és a hangsúlyoddal jelezd, hogy mit szabad és mit nem. Mindig használd ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket, így nem fog összezavarodni, és emlékezni fog arra, hogy ez most azt jelenti, hogy nem jó amit csinál. Ez az a kor, amikor bizony nagyon erősen megalapozod azt, hogy később hogyan fog viselkedni a gyereked, és hogyan fogja a stresszt kezelni. Tudom, hogy rohadt nehéz ilyenkor nemet mondani és szigorúnak lenni, hiszen nincsen cukibb egy totyogó, pár foggal rendelkező, csupa maszat babánál. Ne ess bele ebbe az ördögi csapdába! Hunyd be a szemed, és állj ellen a kisértésnek, képes vagy rá, én hiszek benned! Később meg fogod magadnak köszönni.

Egy nagyon fontos dolgot szögezzünk le. Ha te nem tanítod meg a gyerekednek, hogy tiszteljen, ki fogja? Ha azt mutatod neki, hogy ő a főnök, akkor miért hallgatna rád bármikor is? Okosak a gyerekek, sokkal okosabbak mint mi hinnénk. Ha tiszteletre tanítod őket, és megmutatod, hogy TE vagy a falkavezér már a legelejétől kezdve, akkor ők ehhez szoknak hozzá. Ha soha nem mondasz nemet, és mindent megadsz nekik, amit éppen akarnak, csak azért, hogy elkerülj egy hisztit, akkor ők ezt megtanulják, és tudni fogják, hogy egy jól időzített sírással és hanyatt dobással megkaphatnak bármit amit akarnak, hiszen úgysem fogsz nemet mondani. Nem azért csinálják, mert rosszak lennének, vagy mert manipulatívak- hanem azért, mert Te azt tanítottad meg nekik, hogy ők irányítanak, és csak az ő akaratuk számít. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy egy szigorú szülő egyenlő egy boldogtalan gyerekkel. Persze, boldogtalan lesz 3 percig, amíg lázad az ellen, hogy nem kaphatja meg amit akar. Hosszútávon viszont megtanulja, hogy ha Anya vagy Apa nemet mond, akkor az nemet is jelent, és nem fog igenné változni pár perc múlva. Nyilván ezt nem akkor fogjátok észrevenni, amikor 3 éves lesz, hanem amikor 13.

Én a gyengéd szigor híve vagyok. Mindig is ezt alkalmaztam az összes gyerekkel, akikre vigyáztam. Meg kell találni az egyensúlyt a szigor és a szeretet között, fel kell tudni ismerni, hogy mikor van szükség egy hatalmas ölelésre és sok-sok csikire; és mikor kell erőteljesen, néha emelt hangon nemet mondani. A fiúkkal is ezt az elvet alkalmazom a mindennapjainkban, és ennek hatására két kiegyensúlyozott gyerekem van, akik sokkal jobban viselkednek az átlagnál (lekopogom ezt most, nehogy aztán Karma fenékbe harapjon). Sokat viccelődöm instagramon és facebookon, hogy milyen rosszak; de aztán mindig észbe kapok, amikor gyerekek közé megyünk, és hatalmas a különbség köztük és a hasonló korú gyerekek között. Azt is tudom, hogy miért van ez- mert ikrek. Mivel ketten vannak, én sosem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy ne legyek velük szigorú. Mindig meg kellett osztanom az időmet köztük, és megtanítottam őket arra, hogy bizony néha várni kell a sorukra. Sokat hisztiznek ők is, hiszen csak így tudják kifejezni önmagukat, de ez maximum 5 másodpercig tart, mert megtanultam azonosítani a különböző sírásokat. Ezért tanácsolom mindenkinek azt, hogy ha beindul a műsor, ne kapjátok fel egyből a gyereket, mert sosem fogjátok tudni, hogy igazából miért sír és mi segítene a helyzeten. Bele fog telni pár hétbe, hogy azonosítsátok a különböző sírás fajták jelentését, és hogy mi áll igazából a hiszti hátterében. Lehet, hogy úgy tűnik elsőre, hogy csak egy játék miatt sír, de közben pedig túl fáradt, és nem tudja magát lenyugtatni a nagy pörgés miatt a környezetében. Legyetek türelmesek, higyjétek el megéri, és később 2 másodperc alatt fogod tudni, hogy mi a baj, és mit kell tenned.

Annyi féle reakció létezik, és neked kell kikísérletezned, hogy mikor mi működik. Egy dolgot tudok tanácsolni, és az az, hogy ereszkedjünk le a gyerkőc szintjére. Mármint fizikai szintjére, te ne dobd hátra magad a játszó közepén és kezdj el ordítani, hogy “ Bort akarok azonnal” (legszívesebben ezt tenném minden nap!). Ha a fiúk sírnak valami miatt, mindig leülök melléjük a földre, hogy egy szinten legyünk. Először 1-2 méterre ülök le, és kitárom a karjaim, és nyugodtan azt mondom, hogy szeretnél egy ölelést, megbeszéljük mi a baj? Az esetek 90%-ban egyből odabújnak és abbahagyják a hisztit. Ilyenkor adok egy puszit, és elmondok egy mondókát, énekelek nekik, vagy megcsikizem őket. A lényeg, hogy elterelem a figyelmüket arról, ami miatt kiborult a mécses. Ott ülünk a földön nyugiban, néha 20 másodpercig, néha 5 percig, amennyi idő szükséges a belső csíí megtalálásához. Aztán van olyan, amikor ordítanak, mert nem kaphatnak meg valamit, vagy leállítom őket pl. a tévé szétszedésében, kábelek rágcsálásában. Akkor ignorálom őket, hagyom, hogy földre dobják magukat, és ordítsanak. Egy idő után megunják, mert látják, hogy abszolút nem hat meg a Broadway szintű showműsor. Teljesen függetlenül attól, hogy ez itthon, vagy a játszóházban történik. Nem reagálok máshogy, és nem szégyenlősködöm azért, mert a gyerekem úgy viselkedik, mint ahogy egészséges gyereknek szokása. Ránézek, és rászólok, hogy nem szabad. Nem szégyellem magam azért, mert ő éppen sír és feszegeti a határait. Bárhol vagyunk, ugyanazok a szabályok. Nem miattam, hanem miatta, hogy megtanulja, hogy mindenhol viselkedni kell, és mindenhol szigor van. Ami otthon nem megengedett, az máshol is tilos.

Sose törődj azzal, hogy akik körülötted vannak, mit gondolnak éppen. Magasról szard le a lesújtó pillantásokat a boltban, hidd el, MINDENKIVEL előfordult már, hogy 1000 ember előtt kezdett el zenélni a gyereke max hangerőn. Aki azt mondja, hogy nem, az hazudik.

Még egy fontos dolgot szerettem volna megemlíteni- ami bár nem oldja meg közvetlenül a hiszti problémát, de nagyon fontos ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolat alakulhasson ki, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. Kölcsönös tiszteleten MAGAD FELÉ! Ezt már említettem, hogy amíg te nem tiszteled magad, más sem fog, és ez igaz a gyermekedre is. Egyre többször látom anyukás csoportokban, hogy az anyák arról beszélnek, hogy nincs idejük enni, zuhanyozni, fogat mosni stb. De ami még rosszabb, az az, hogy szerintük ez teljesen rendben van, hiszen a gyerek a prioritás, és nem baj ha az első pár év erről szól, hogy teljesen fel kell adniuk mindent. Persze, a gyermek az első, ezt nem firtatom egy másodpercre sem, de igenis szánj időt önmagadra, tiszteld meg magad annyival, hogy leülsz és eszel, és elmész zuhanyozni, fésülködni. Én nem hiszem el, hogy van olyan, hogy valakit nem enged a gyereke enni. Ilyen nincs. Miért, mit fog tenni, ha leülsz egy tál étellel az asztalhoz? Kiugrik az ablakon? Puskát tart a fejedhez? Na ne hülyéskedjünk már. Senkinek nem használ az, ha mártírkodunk, és az sem, ha korgó gyomorral idegesen és feszélyezetten töltjük el az egész napot. Zárd be az ajtót, hogy ne tudjon kifutni, tegyél játékokat a földre, vagy tegyél be egy mesét a gyerkőcnek, és mondd, hogy anya most enni fog és 10 perc nyugalmat kér. Hiába megy a hiszti, hogy anya játssz velem, te ülj a székeden nyugodtan, és fejezd be azt az ebédet. Ha nem teszed, azzal magadnak ártasz csak, mert egyrészt éhes és nyűgös leszel egész nap, ami kihat majd a viselkedésedre is –és ezáltal a gyerekére is; másrészt pedig azt tanítod meg ezzel a gyermekednek, hogy nincs olyan, hogy anya idő, mindig csak az van, amit ő akar, és anyának az a dolga, hogy őt körbeugrálja 0-24 órában.

Szánj magadra időt, ugyanúgy megérdemled önmagad szeretetét, ahogy a gyermeked.

Egy másik nagy hiba, amit sokan elkövetnek, az az, hogy nem hagyják unatkozni a kicsiket. Görcsösen próbálják szórakoztatni őket, pánikolnak, ha a gyerek unatkozik. Ehhez Ő hozzá fog szokni, és mindig elfogja várni, hogy valaki szórakoztassa. Otthon, bölcsiben, oviban. Majd az iskolában nem fog tudni megülni a fenekén, nem fogja elviselni az unalmat. Hagyjad neki, hogy felfedezze a lakást, házat, hogy elszórakozzon olyan egyszerű dolgokkal, mint egy kanál, egy üres papír, vagy a szekrényben lévő ruhák. Így fejlődik a kreativitásuk, és a képzelőerejük.


Lehet egy picit össze-vissza lett megírva ez a poszt, leginkább azért, mert most tényleg csak leírtam a gondolataim. Úgy, ahogy jöttek, nem megszerkesztve, nem túl gondolva, hanem nyersen és őszintén. Azt hiszem az volt a célom ezzel a poszttal, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy tudatosan kell már pici kortól nevelni egy gyermeket. Miatta, és magad miatt is. Te vagy a példa, és te fekteted le az alapokat neki. Nincs jobb módja a szereteted kifejezésének annál, mint hogy türelmesen megtanítod neki azt, hogyan lehet boldog ember. Te vagy a mindenség, akire hasonlítani akar majd. Azt akarod, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen majd, igaz? Kezdd azzal, hogy tiszteleted, és szereted önmagad eléggé, és így Ő is ezt fogja tenni.

 

 

2 thoughts on “Túlélési útmutató a nagy betűs Hisztihez

  1. Fú Réka ez a poszt egyszerűen zseniális lett. Óvodában dolgozom mint pszichológus és ennél jobban és egyszerűbben én sem tudtam volna megfogalmazni. El is mentem mert már is agyalni kezdtem egy kiselőadáson 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *