Blog

Wonder Woman 2017: A szingli anya

Drága Édesanyám éppen a hálószobában szuszog békésen.

Reggel hatkor kelt, átvette tőlem a fiúkat, hogy én tudjak aludni. Reggelit készített nekik, játszott velük, lefoglalta őket. Miután felkeltem, lemosta az ablakokat, és kitakarította a fürdőszobát. És még csak negyed 11 van.

Egész életében ilyen volt: erején felül gondoskodott rólam. Nem emlékszem pontosan, talán 8-10 éves lehettem, amikor elkezdte az egyetemet, hogy nekünk könnyebb legyen, és hogy példát állítson nekem. Egyedül nevelt, napközben dolgozott, délután velem játszott, este pedig órákon keresztül tanult. Elviselhetetlen voltam tinédzserként, borzasztóan nehéz lehetett velem, flegma voltam és rendetlen, lehetetlen volt velem normális beszélgetést folytatni. De ő ezt is túlélte, és csak néha akart lecsapni egy péklapáttal 🙂 (nem tette meg, pedig megérdemeltem volna!)

Akkor jöttem rá, hogy mennyire nehéz lehetett neki, amikor aupairként dolgoztam Hollandiában, és egész nap én voltam a gyerekekkel. Akkor jött a felismerés, hogy hoppá, anyának lenni nem egyszerű dolog. Főleg nem szingli anyának! Mindig arra ösztönöz, hogy jobb ember legyek, és hiába vagyunk teljesen más személyiségek, úgy érzem, hogy nagyon sokat tanultam tőle az életről. Az elfogadásról, türelemről, feltétel nélküli szeretetről és arról, hogy milyen egy igazán erős nő. Mert Ő az, a legerősebb. Nagymamámmal karöltve neveltek fel és nekik köszönhetem azt, hogy az vagyok ma, aki. Mindig mindenben támogatott, sosem mondta azt, hogy bolond vagyok, és ne álmodozzak. Hiába voltak-vannak új álmaim minden héten, ő csak mosolyogva biztat, hogy menjek, csináljam. Hiába él tőlünk most 1500 kilométerre, minden nap órákat smsezünk, anélkül nem bírjuk ki. Tökéletes anya, és tökéletes nagymama.

Ti, szingli anyák vagytok a világ királynői. Teljesen mindegy, hogy miért lettetek egyedülállóak, millió oka lehet. Lényegtelen is a poszt szempontjából, hiszen a nap végén az előzményektől függetlenül egyedül nevelitek gyermekeiteket, ami valljuk be, rohadt nehéz. Két emberes feladat, és ti megküzdötök vele. Akármilyen embert próbáló lehet, egy dolgot szeretném, ha tudnátok: a gyermekeitek örökké isteníteni és tisztelni fognak benneteket. Bármennyit lázadoznak fiatalként, hiába sírnak az apjuk után, vagy panaszkodnak nektek a sorsukra (a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni), nem gondolják komolyan egy másodpercig sem. És ahogy felnőnek, és kirepülnek a fészekből, rá fognak jönni, hogy bizony az ő anyukájuk a legjobb a világon, és milyen jó sorsuk volt otthon. Nem azért, mert takarítottál rájuk, vagy főztél nekik minden nap; hanem azért, mert veled lehettek és élvezhették minden nap a társaságod. Ott voltál, ha baj volt; ott voltál, ha valaki összetörte a szívüket. Betakargattad őket betegen, és megtanítottad őket az élet bajos dolgaira.

Egy anya erejét soha senki ne becsülje le. Főleg ne egy egyedülálló anya erejét! Ti mindenre képesek vagytok. Valószínűleg fele annyit alszotok, mint bárki más, és állandóan azon aggódtok, hogyan lehetne könnyebb. Anyagilag sem egyszerű, sokan talán emiatt aggódnak a a legtöbbet- teljesen érthetően. Sovány vigasz, de szeretném ha tudnátok, hogy egy gyerek sem arra fog visszaemlékezni legszívesebben a gyerekkorából, hogy milyen ruhái voltak, milyen telefonja, vagy hogy hol nyaraltak. Arra fognak emlékezni a legnagyobb mosollyal az arcukon, hogy mennyit játszottatok, mennyit nevetettek, és hogy mennyire jó volt együtt időt eltölteni. Tehát az aggódás helyett mozduljatok ki. Nem kell ide Bahamák, meg Disney World, felnőttünk elég sokan enélkül. Menjetek strandra ha meleg van,  tópartra kacsákat etetni, vagy az erdőbe biciklizni. Kérjetek kölcsön egy nagy sátrat, és vidd el őt és egy barátját a Duna partra esti grillezésre, csillagnézésre és aludjatok ott. Menjetek el a közeli erődbe vagy várba, beszélgessetek arról, hogy mik történhettek ott több száz évvel ezelőtt. Esős napokon irány a könyvtár, vagy ingyenes múzeumok. Ezek azok az emlékek, amikhez nem kell pénz, csak te és a gyermeked, és hogy csak egymásra koncentráljatok, ne az elöttetek álló akadályokra.

Szard le, hogy milyen sztereotípiákat dobálnak feléd az emberek. Nem kell mindenkinek elmagyaráznod, hogy miért nem vagy az apukával. Nem kell beleegyezned, hogy összehozzanak mindenféle jött-ment férfival, hiszen “a gyerekeknek kell egy férfi az életükbe”. Nem kell magyarázkodnod, hogy nem a te hibád. De ha a te hibád, ahhoz sincs senkinek semmi köze.

Sose engedd, hogy csak egy szingli anya legyél mások szemében. Az, hogy egyedül neveled a gyermeked, nem szabad, hogy meghatározza a személyed, és hogy ki hogyan tekint rád. Egy erős nő vagy, aki ugyanúgy megérdemli a szórakozást, a szerelmet, a boldogságot, mint bárki más. Ne hagyd, hogy a gondjaid sötét felhőként telepedjenek rád és befolyásolják a mindennapjaid. Attól, hogy megőszülsz az aggódástól, semmi nem lesz könnyebb, max. többet kell majd költened hajfestékre és ránctalanító krémre. Nem éri meg, igaz? Ezt is megtanultam anyukámtól, hogy egy nő, egy anya soha nem hagyhatja el magát csak azért, mert egyedülálló. Pont ellenkezőleg: szedd össze magad, és mutasd meg a világnak, amit a gyerekeid évek óta tudnak:

Te egy Királynő vagy!

 

       Emelem kalapom előttetek. Az erőtök, a kitartásotok, és az elkötelezettségetek előtt. Istennők vagytok, modern Wonder Womanek.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *